Nos, köszöntök mindenkit, aki a blogomat olvassa. Kevés tapasztalattal rendelkezem ilyen téren, de hát valahol mindenkinek el kell kezdeni...

Tehát akkor most gondolom mindenkit érdekel, miért is jött létre ez a blog? A válasz egyszerű: tapasztaltam bizonyos nem hétköznapi dolgokat, amik arra ösztönöztek, hogy leírjam őket. Nem is húzom tovább az időt:

Gyerekkoromban az átlagosnál is félősebb voltam, éjszaka minig takaróval a fejemen kellett aludnom, mert úgy gondoltam, úgy nem árthat nekem senki sem. Milyen naív :)
Erre a időszakra nem is szeretnék túl sok szót vesztegetni, csak annyit, hogy ekkor kezdtem el megtapasztalni, hogy talán nem is vagyunk egyedül...

Elalvás előtt a mai napig sokat gondolkodom, nekem csak így megy :) Akkoriban sem volt ez másképp, és ahogy jártattam az agyam, sokszor azt vettem észre, hogy különös pattogó-szörcsögő hangok hallatszanak bizonyos időközönként a szobámban. Ez a mai napig megvan - és csak éjszaka. Nem értek a fizikához, úgyhogy lehet, hogy van erre magyarázat, de nekem akkor is fura. No mindegy, a lényeg az, hogy itt kezdődött minden. Itt gondoltam először arra, hogy talán nem csak az van, amit látsz...

Ugorjunk egy kicsit az időben. 15 éves lehettem, szakközépbe jártam. Volt egy régi kazis magnóm, esténként zenét hallgattam, úgy aludtam el. Ősrégi példányra kell gondolni, a kapcsológombja is még olyan volt, hogy erő kellett hozzá, hogy lenyomjam. Ez még később fontos lesz.
Egyik este megérkeztem a suliból, anyum pedig azzal fogad, hogy képzeljem el, mi történt! :) A képzelőerőm nem mindig működik jól, úgyhogy érdeklődtem, hogy mit is? Erre mondja, hogy a nappaliban takarított, amikor hirtelen éktelen ricsajt hallott a fönti szobából. Fölrohant, hogy megnézze, mi az, és ez a magnóm üvöltött tőhangerőn. Szegény egy picit megijedt, nem csodálom.

Szintén 15-16 éves koromban történt a következő: ültem az ágyamon, valamit olvastam. Volt a földön egy csavarhúzó, előző nap szereltem valamit, és nem tettem el. Megszomjaztam, gondoltam lemegyek inni. Leszaladtam a lépcsőn, ittam egyet, és vissza a szobába. Amikor beléptem, egyből a csavarhúzót láttam meg, amint oda-vissza gurult a földön, legalább 10 centis amplitudoval. Amikor beléptem még fordult vagy 3-at és abbahagyta.

Egy évvel később történhetett a következő: szintén a szobámban voltam, és kimentem egy percre, már nem tudom, miért. Volt egy nagyon törékeny dísz a szekrényemen. Egy fa szárított levele volt, nem tudom, milyené. Amikor beléptem, láttam, hogy a szoba közepén fekszik a dísz. A szekrényről nem eshetett le oda, és ha leesett volna, akkor ripityára törik.

Utolsó bevezető sztorim: hugom elhívta barátnőjét hozzánk, mert egyedül volt itthon. Elvoltak, nem tudom, mit csináltak. Egyszer csak valami hatalmas dübörgést hallottak a szobámból, de akkora hangja volt, hogy hugom egy vonathoz hasonlította. Mondanom sem kell, hogy mindketten halálra rémültek, kirohantak a házból, és addig nem mertek visszamenni, amíg meg nem jöttem. Megnéztem a szobám, de persze semmi nem borult el, semmi nem tört össze. Minden a legnagyobb rendben volt.

No, egyellőre ennyit szántam bevezetőnek, mindezt azért írtam le, hogy tudjátok, honnan indult ki minden, miért nem mondom azt megmagyarázhatatlan dolgokra, hogy bullshit. Talán az. De mi van, ha mégsem?

Majd folytatom.